Világ életemben emeletes házban laktam. Ugyan volt egy kiskertünk a garázssoron, de oda nem szerettem kijárni, mert gazolni kellett. Féltem a bogaraktól, pedig soknak még a nevét sem tudtam. Volt néhány virágom az ablakomban, de a legjobban Hajas Artúr – a harisnyával bevont figura, akinek a feje tetején fű nőtt ki, emlékeztek rá? 🙂 – bírta, na jó, túlélte. Ha lehetett választani, akkor én az otthon maradás mellett döntöttem, ahelyett, hogy a telekre mentem volna „levegőzni”. Aztán fél éve új helyzetbe kerültem: kertes házba költöztünk. Mivel a férjemben egy David Attenborough veszett el, ezért ő a sáskától a csigáig, a virágoktól a gazig mindent megmutat Fridának, aki meg is fogja őket. Először „Fúj!”-oltam (nem a növényekre), aztán ciki lett, hogy a 10 hónapos gyerek hozzányúl mindenhez, én meg nem. Megsimogattam hát a csigát, elkezdtem virágokat ültetni, a fákat metszeni – és rájöttem, hogy ez milyen jó dolog! Aztán elgondolkodtam, hogy a gyerekkel együtt milyen kerti – és akár otthon az erkélyen- tevékenységet lehet csinálni? És milyen babaruhát adjak rá?