Kislánykoromban én babáztam, lányos játékokkal játszottam és mivel csak lánytesóim vannak, ezért ők is. Bár az egyik nővérem volt a „fiúsabb” a csapatban, őt érdekelte a szerelés, meg az autók is, de azért babáztunk is együtt. Ő az öltözködésében is fiúsabb volt, aztán egyszer csak eljött nála is a „csini” korszak. Miért vannak egyáltalán „fiús” és „lányos” játékok és ruhák, mikor a gyerekre ránézve lehet látni a nemüket? Miért akarják a gyártók ráerőltetni az autókat a fiúkra, a babákat pedig a lányokra? Mi szülőként hogyan alakítsuk a gyerek ízlését, vagy bízzuk a gyerekre a döntést, már egész kicsi korában? És milyen módszerekkel formáljuk az ízlésüket? Egyáltalán, kell-e formálni?
“Szokott autózni a lányod vagy babázni a fiad?” A teljes bejegyzés megtekintése