A kórházból való hazatérés után feleszmélünk, hogy mostantól mindent nekünk kell megoldani a babával kapcsolatban. Nincsenek ott a csecsemőgondozók, akiktől bármit meg lehet kérdezni, jobb esetben az elején segít egy tapasztalt Nagymama vagy egy Testvér, esetleg a védőnő, de a hétköznapokban egyedül kell ellátnunk gyermekünket. Ott fekszik a pelenkázón az a pici emberke, akit mindentől óvunk, hát még attól, hogy esetleg megrántsuk a karját vagy a lábát, mert nem megy bele rögtön a hosszú ujjú body-ba, vagy a rugdalózóba. A szoptatásról, köldökápolásról, pelenkázásról információk hada talál meg bennünket – főleg első gyerekes Anyaként -, de arról, hogy a baba öltöztetésének és vetkőztetésének mi a leggyorsabb és legkíméletesebb módja, keveset lehet olvasni. Pedig köztudottan ez a két dolog a baba által nem kedvelt tevékenységek közé tartozik.
